Instructions

A C2 váltóáramú ellenállása az R1-el együtt áramkorlátozó
hatású, míg a D1 Zener-dióda a bejövő váltóáramot bizonyos
mértékben levágja; a negatív félhullámokat 5,6 V-ra
korlátozza, amelyek a D2-n keresztül feltöltik a C3 elektrolit
kondenzátort; ezen az elkón épül fel tehát az IC
előfeszültsége kb. 5 V értékben. A bejövő pozitív
félhullámokat a D1 már eleve rövidre zárja; mivel az ebben az
irányban áramáteresztő, mint egy normális dióda.
Hogy a polaritás-viszonyokat még egyszer megvilágítsuk, a
következőket rögzítjük le: az IC 1. csatlakozó-érintkezőjén
van a kb. 5 V értékű pozitív tápfeszültség, a 7. érintkezőn
pedig a negatív. Ez a tápfeszültség a hálózati váltóáram
negatív félhullámainak az egyenirányítása által jön létre,
amely kapacitív úton kerül betáplálásra, és a C3 elektrolit
kondenzátort feltölti.
A 6. érintkező a kezelő-bemenet, amelyre csatlakozik a
nyomógomb, amely a hálózati feszültség fázisa ellenében
kapcsol, áthidalja tehát a kapcsolási rajzban a két felső
csatlakozókapcsot. Egy vid megnyomással kapcsoljuk be,
ill. ki a lámpát, és amennyiben 0,4 mp-nél hosszabb ideig
nyomjuk a gombot, akkor beindul a fényszabályzás. Azt, hogy
ez adott esetben hogyan történjék, a szabadon
programozható bemenetnek, a 2. érintkezőnek a bekötése
(forrasztott áthidalás) útján határozzuk meg.
A változat (a 2. érintkezőt összekötjük a 7. érintkezővel):
Bekapcsoláskor a lámpa mindig a maximális fényerővel
világít, és a fényszabályzás a minimumnál kezdődik; minden
további fényszabályzás ugyanebben az irányban történik
(azaz világosodik a maximumig, és csak ezután kapcsol át a
sötétedésre, és fordítva).
B változat (a 2. érintkező szabad marad):
Bekapcsoláskor a lámpa ugyanazzal a fényerővel világít, mint
amilyennel a kikapcsolás időpontjában világított, és a
fényszabályzás ezzel az értékkel kezdődik; minden további
fényszabályzáskor megfordul a szabályzás iránya (azaz
váltakozva világosabbá és sötétebbé váló).
C változat (a 2. érintkezőt összekötjük az 1. érintkezővel):
Bekapcsoláskor a lámpa mindig a maximális fényerővel
világít, és a fényszabályzás a minimumnál kezdődik; minden
további fényszabályzáskor megfordul a szabályzás iránya
(azaz váltakozva világosabbá és sötétebbé váló, mint a B
változatnál).
Az A és C változat esetében egyébként a bekapcsolás
„lágyan” megy végbe, azaz a lámpa csak egy l másodperc
múltán éri el teljes fényerejét.
A bemutatott kapcsolásban egyébként az áramfolyási szög
45…125
o
tartományban állítható, tehát nulláig nem (akkor
ugyanis rögtön teljes kikapcsolás jönne létre), de a teljes
180
o
-ig sem, a hiányzó tartomány teljesítmény szempontjából
mindenesetre 12%-ot tesz ki, amelyre az IC-nek a saját
áramellátására van szüksége.
Ez azonban nem mintegy 12%-os veszteség a kapcsolt
teljesítményből, hanem ez a maradék tartomány már nem
használható fel a lámpa vezérlésére; a szemlélőnek ez
mindenesetre nem tűnik fel, ő a maradék 88%-ot tartja a
maximális fényerőnek.
A 3. csatlakozó-érintkezőre van kötve az integráló
kondenzátor, amelynek a szögével történik a kiértékelés és a
tárolás. A 4. érintkező a szinkronizációs bemenet, amelyen
keresztül az IC a hálózati feszültség fázishelyzetét érzékeli. A
8. kimeneten jelenik meg a helyes időpillanatban a triggerelő-
feszültség a Triac számára. Az 5. bemenet az elektronikus
kezelésű mellék-állomásokkal való bővítésre szolgál, amelyet
mi itt azonban nem használunk.
A terhelőkörben elhelyezkedő fojtó, továbbá a Triac-kal
párhuzamosan kapcsolt kondenzátor zavarmentesítés céljára
szolgálnak. A kapcsolás két nyomtatott áramköri lapra van
elosztva, hogy kereskedelmi készülékházba lehessen
beépíteni (pl. 13 03 58 rendelési számon).
A vezérlőkártyán különösen a három dióda és az elektrolit
kondenzátorok polaritására kell ügyelnünk. Nem szabad
felcserélni a C4 és a C5 kondenzátort sem egymással, mivel
különben lefojtanák a fényszabályzási funkciót. Az IC-t a
foglalata beforrasztása után tesszük be a helyére, amelyen a
jelölőhornyának a csapos érintkezőléc felé kell néznie.
A kártya csatlakoztatására szolgáló érintkezőlécnek megfelel
egy 5-pólusú kivitel 5,08 mm-es osztással, vagy egy 9-pólusú
kivitel 2,54 mm-es osztással, amelyből minden második lábat
ki kell húzni, majd a megmaradó öt láb szolgál a két kártya
derékszögű összeköttetésére. Ügyelnünk kell arra, hogy
ennek az érintkezőlécnek a műanyagteste beszereléskor a
(baloldali) alapkártyán feküdjön fel; másképp a kártya-pár
nem rakható be a házba.
A D3 trigger-dióda elhelyezése után úgy forrasszuk be a
Triac-ot, hogy összecsavarozható legyen a hűtőtesttel (M3-as
csavarral). Gondoskodjunk a helyes, 1,6 A-es, közepes
működési viselkedésű biztosíték alkalmazásáról is; ez az
áramérték megfelel a lámpa 300 W értékű megengedett
maximális csatlakozási teljesítményének.
Az alkatrészek beültetése után úgy kössük össze a két kártyát
egymással az 5-pólusú szögcsatlakozó révén, hogy a
lesarkított csapok szintben felüljenek a csatlakozó-kártyára (a
kártya jele = 87005A.2).
Az érintésvédelem és az optimális szerelési lehetőség miatt
ajánlott a kártyákhoz illő ház használata (rendelési szám: 13
03 58). Alakja hasonlatos a szokványos kismegszakítókéhoz,
amelyeket saját háztartásunkból is ismerhetünk. A ház
fenekének a bepattintása után az elektronika mindenesetre
teljesen zárttá válik, csak a csavaros csatlakozókapcsokhoz
lehet hozzáférni.
A bekötést pontosan úgy készítsük el, ahogy az a kapcsolási
rajzról látható, és meg egyszer a házra is fel van nyomtatva:
Összesen csupán 3 vezeték vezet a házhoz, ill. a házról: a
lámpa az 1. kapocsra, a hálózat Ph fázisa a 7. kapocsra, míg
a nyomógomb az 5. kapocsra van kötve. A nyomógomb
másik pontja a fázisra van tve, míg a lámpa másik pontja a
nulla-vezetőre.
A készülék telepítése
A készülék telepítése előtt ügyeljünk az elektromos előírások
betartására.
A telepítés előtt feltétlenül kapcsoljuk le a hálózati
feszültséget (csavarjuk ki a biztosítékot, vagy kapcsoljuk ki a
kismegszakítót). Ez a fényszabályzós kapcsoló nem alkalmas
a világítási áramkörök teljes lekapcsolására (a lámpa bekötő-
vezetékén még kikapcsolt állapotban is jelen van a hálózati
feszültség). A csatlakoztatás a csatlakozási rajz szerint
történik.
A hálózati feszültséget (fázis) feltétlenül a „Ph” kapocsra kell
bekötni. A fényszabályzó egy finom-biztosítóval van
biztosítva, biztosítékcsere esetén csak azonos áramértékű és
leoldási karakterisztikájú (1,6 A mT) biztosítékot alkalmazzunk
(a lózati biztosítékot csavarjuk ki, vagy pedig kapcsoljuk ki
a kismegszakítót).
Ha a készüléket kapcsolószekrénybe, vagy hasonló helyre
szereljük be, a környezeti hőmérséklet nem haladhatja meg a
35
o
C-t.
A készülék kezelése
A kezelés egy vagy több, a villanyszerelésben szokásos
nyomógombos világítási kapcsolóról történik. Az összes
funkció kezelése több kapcsolási helyről (mellék-állomások)
lehetséges.
Az 1 másodpercnél rövidebb áramkimaradás esetén a
beállított állapot fennmarad. Ha az áramkimaradás hosszabb
egy másodpercnél, akkor a fényszabályzós kapcsoló
lekapcsol.
Műszaki adatok
Funkció elektronikus fényszabályzós
hálózati kapcsoló
Bemenet meglévő nyomógomb
Csatlakozás fázis, lámpa, nyomógomb
Hálózati feszültség 230 V / 50-60 Hz
Lámpa-teljesítmény 40 – 300 W (csak izzólámpák)